Egy újabb fárasztó nap vette kezdetét.. Délelőtt interjúk, utána fotózás és este pedig koncert. Minden nap egyre zsúfoltabb és fárasztóbb, de ezzel jár az, ha az ember egy híresség.
Régen még el sem tudtam képzelni, hogy ilyen lesz az életem. Akkor még csak a haverokkal hülyéskedtünk, buliztunk és nem törődtünk a holnappal. Hiányoznak azok az idők.. nagyon.. Különösen egy valaki, ez pedig az én lökött legjobb barátom, Tommo. pontosabban Louis Tomlinson. Igen, igen ő AZ a Louis Tomlinson, aki a híres fiúbanda, a One Direction tagja. Csak egy gond van.., hogy ő Angliában él, én pedig pár évvel ezelőtt a szüleimmel együtt Amerikába költöztem.
Egy ideig tartottuk a kapcsolaton skype-on, telefonon vagy épp facebookon, de ezek a beszélgetések egyre kevesebbek lettek, míg végül teljesen megszűntek. Azóta, ha szomorú vagyok, mindig eszembe jutnak a régi hülyeségek, amiket csináltunk vagy a beszélgetések, amiket még hajnalok hajnalán is folytattunk.
Nemrég azonban kaptam egy hatalmas hírt, az én drága menedzseremtől, minek hallatán sikítófrászt kaptam és a nyakába ugrottam. Kiderült ugyanis, hogy a koncertturném néhány állomása - pontosan 6 - Angliában lesz, ami azt jelenti, hogy végre láthatom! Annyi év után végre megölelhetem és esküszöm többet el nem engedem. El nem tudtam mondani mennyire örültem.. egész álló nap csak össze-vissza pattogtam és be nem állt a szám, de annyira, hogy menedzserem már a haját tépte tőlem.
Nem hívtam fel Louis-t, mert meg akartam lepni őt. Kíváncsi voltam mit szól majd ha meglát engem ennyi év után.
Mit ne mondjak egy kicsit megváltoztam azóta. Már nem vagyok annyira félénk,mint akkor - magabiztosabb lettem a koncertek és minden már dolog miatt is, hiszen ebben a világban csak így élhetsz. Talán egyedül a hajam volt feltűnő jelenség, ugyanis csokibarnáról tűzvörösre váltottam, ami egy kicsit vagányabbá tette apró termetemet. De egyébként ugyanaz a hiperaktív, szeleburdi lány maradtam, aki voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése